Egészség

Reflexológia

Dióhéjban:

A reflexológia világszerte elterjedt és elismert természetgyógyászati módszer. Sikerét rendkívüli hatékonyságának köszönheti. A terápia az egész szervezetre hatással van, emellett nincs káros mellékhatása. Szinte bármikor, bárhol alkalmazható, kortól és nemtől függetlenül. Eredetét nem ismerjük, valószínűleg egyidős az akupunktúrával, így akár 6000 éves múltra is visszatekinthet. Ie. 2300 körül Egyiptomban már használták ezt a módszert, de más kultúrákban is a mindennapi gyógyítás eszköze volt: Kínában, Európában, a rómaiaknál, az indián törzseknél és az inkáknál. Újrafelfedezése dr. William H. Fitzgerald amerikai orvos nevéhez fűződik.

Hogyan segíthet a reflexológia a szervezet öngyógyító folyamatainak beindításában?

A reflexológia az emberi test minden egyes részének megfelelő működésére kiható reflexpontokra gyakorolt nyomás tudományos technikája. A természetes gyógymódok célja, hogy támogassuk, erősítsük a szervezet saját gyógyító erőit. A reflexterületek ingerlése folytán különböző aktiváló és gátló jelenségek jönnek létre. A reflexpontok masszírozásával a központi idegrendszerre, a belső szervekre, mirigyekre hatást lehet gyakorolni. A reflexterápia serkenti a vér- és nyirokkeringést, befolyásolja, erősíti a szervezet immunválaszait, elősegíti a salakanyagok kiválasztását, a méregtelenítő folyamatokat, szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, az endorfin felszabadulás miatt is csökkenti a fájdalmat, az idegi feszültségeket, izomfeszüléseket oldja, a stressz negatív hatásait csökkenti. W. H. Fitzgerald, amerikai orvos az emberi testet 10 hosszanti és 3 harántzónára osztotta fel, és ezeket a kézen, valamint a lábon megfelelő reflexpontokhoz rendelte. Ez a zónafelosztás segít a beteg szerv meghatározásában vagy annak kezelésében. A fej-, fül-, talp- és tenyértérképek segítségével könnyebben behatárolhatók az egyes szervek, testrészek reflexpontjai. Az emberi testen több mint 800 aktív pont vagy zóna található. Ezek ingerlésekor (nyomás, tűszúrás, masszírozás) az ingerre reflexválasz, visszajelzés lép fel a hozzá tartozó szervben, mirigyben, testrészben. Az aktív zónák, pontok általában igen távol helyezkednek el az illető szervtől. A reflexológia szerint a test három részén tükröződik az egész szervezet: a fülön, a lábon és a kézen. Egy reflexpont vagy terület érzékenysége vagy fájdalma a hozzátartozó belső szerv funkciózavarát vagy megbetegedését jelenti. Egy szerv működösének zavara izgalmi állapotot tart fenn a megfelelő talpi reflexterületen, ilyenkor csomók, keményedések tapinthatók. A lábon lévő reflexzónák a megfelelő szervek salakanyag lerakó helyei. Ha a káros anyagcsere termékek a helytelen táplálkozás, életmód következményeként felszaporodnak a szervezetben, szervekben és nem tudnak természetes úton eltávozni, a szervek károsodnak, és a reflexzónákban lerakódások képződnek. A sérült, terhelt zónákban különböző nagyságú kiterjedésű, állagú kristályos göböket tapinthatunk ki, ilyenkor a zónák érzékenyek, sőt fájdalmasak is lehetnek masszázs esetén. A reflexológus a megfelelő pontok masszírozásával növeli a hozzá rendelt szerv vérbőségét, javítja az anyagcseréjét, a nyirokkeringését, és ezáltal mozgósítja a szervezet öngyógyító erőit, segíti a lerakódások távozását. A reflexterápia a gyakorlatban egyszerűnek tűnik, hiszen adott egy jól behatárolt "szervtérkép", melynek segítségével könnyű eligazodni a megfelelő területek között. A valódi, mélyreható kezelés azonban nagy felkészültséget és elmélyült ismereteket, nagy tapasztalatot kíván.

Milyen problémák megoldásában segíthet a reflexológia?

- a vérkeringés szervei és betegségei

- a nyirokkeringés szervei és betegségei

- a légzőszervek és betegségei

- az emésztőszervek és betegségei

- a vizelet - kiválasztás szervei és betegségei

- a női és férfi nemiszervek és betegségei, meddőségi problémák

- az anyagcsere és betegségei

- a belső elválasztású mirigyek és betegségei

- az idegrendszer és betegségei

- az érzékszervek és betegségei

- a mozgásszervek, csont - és izomrendszer betegségei

- összetett kórképek esetében

Akupunktúra

Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Az akupunktúra csak része a keleti orvoslásnak. A kínai orvosok alkalmaztak még gyógynövénykészítményeket, masszázst, moxibuszciót, köpölyözést a gyógykezelésben, sőt sebészeti beavatkozásokat is végeztek.) Pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10.000-4.000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. A hagyomány szerint ezekben az ősi időkben kő-, csont- és bambusztűket használtak, ezeket váltották fel a fémtűk, melyek aranyból és ezüstből készültek. Manapság rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használunk, ezüst vagy réz nyéllel. Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű foglalkozik a kínai medicina alapteóriáiával (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről - 2000 évvel Harvey előtt!), kérdés - felelet formájában próbál választ adni különböző klinikai tünetekre, foglalkozik a helyes légzéstechnikával, masszázzsal, moxibuszcióval. A könyv második része a Ling Shu ("Az akupunktúra") leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Felmerül a kérdés: vajon hol tartott ekkor még a nyugati orvosi kultúra? Az akupunktúrás kezelés lényege, hogy a test meghatározott pontjaiba tűket szúr a kezelőorvos és különböző mozdulatokkal mozgásba hozza azokat. A tű önmagában merül a testbe, semiféle gyógyszert vagy vegyi anyagot nem tartalmaz. A kezelt pontok egy összefüggő csatornahálózaton, az ú.n. meridiánrendszeren helyezkednek el. Mik ezek a meridiánok? A meridiánokat úgy kell elképzelni, mint valamiféle csatornákat melyek valamilyen anyagot szállítanak. A keleti elmélet szerint ezekben a csatornákban kering az életenergia, a Qí, melynek kiegyensúlyozott, szabad, akadálymentes áramlása biztosítja a szervek, szövetek megfelelő táplálását, azaz az egészség fenntartását. (Többféle Qí létezik, azaz a Qí-nek többféle megnyilvánulása van. Megkülönböztetünk tápláló-, védelmi-, öröklött-, szerzett stb. energiákat.) A csatornák összefüggő hálózatot alkotnak. Átadják energiájukat egymásnak, illetve a hozzájuk tartozó szerveknek. A demonsrációs bábun, vagy atlaszokban látható ábrák csak a felületen futó meridiánokat ábrázolják, de minden csatornához tartozik egy belső szerv is, melyről a nevét kapta, amelyikkel összeköttetésben áll. A szakkönyvek részletesen leírják ezeket a belső útvonalakat, melyek létezéséről magam is meggyőződtem, hiszen a tűszúrásra adott reakció bizonyítja, hogy működnek. Azonban sohasem hagy nyugton egy kérdés: hogyan jöttek rá ezekre az útvonalakra a keletiek? A felületes meridiánok feltérképezése még csak-csak elképzelhető (bár az is nehezen), de a mélyben futóké? A csatornák meghatározott helyei, "nyílásai" az akupunktúrás pontok, ahová a tűk kerülnek. Szemmel nem láthatóak, de finom tapintással érezhetők. Betegségek esetén nyomásra érzékennyé válhatnak, ami a diagnosztikában is segítséget nyújt. Léteznek-e ezek a pontok? Az akupunktúra ellenzői ezeket is csak valamilyen misztikus elképzelésnek tartják, holott már számos objektív bizonyíték igazolja létüket. Niboyet francia kutató 1946-ban felismerte, hogy az akupunktúrás pontok felett a bőr elektromos ellenállása kisebb. Ezen a felismerésen alapszik az azóta is használt, sokféle formában kapható ú.n. pontkereső készülék. Eőry Ajándok kimutatta, hogy a pontok területén magasabb a bőr széndioxid-leadása, Bergmann azt igazolta, hogy a pontok infravörös kisugárzása erőteljesebb a környezeténél. Mindez arra enged következtetni, hogy a pontok területén fokozottabb anyagcsere zajlik.

Fogyókúra

Speciálisan egyénre szabva, akár akupunktúrával kiegészítve.

Fülakupunktúra, fülakupunktúrás addiktológia (leszoktató program)

Az akupunktúrás mikrorendszerek közül jelentőségével kiemelkedik a fülakupunktúra (aurikulomedicina). A fülkagyló ugyan testünk nagyon piciny részét teszi ki, mégis - közel lévén az agyhoz - mint reflexterület óriási hatást képes gyakorolni az egész szervezetre. A fülkagylóra, mint mikro-reflexterületre az emberi test mintegy embrió alakban, fejjel lefelé vetül ki. A fülkagyló mindkét oldalán összesen több mint 200 pont reprezentálódik, és ezek az akupunktúrás pontok igen koncentráltan helyezkednek el, sűrűségük százszor nagyobb, mint a hagyományos kínai testakupunktúra esetében. A fülben a megfelelő pontokat tűvel vagy lézerrel stimuláljuk.

A fülakupunktura segíthet a dohányzásról való leszoktatásban, fogyókúrában, alkoholról való leszoktatásban, drogokról való leszoktatásban.

Moxa kezelés

Az akupunktúránál is ősibb módszer. Mint a neve is mutatja (Japán, mogusza=égő fű) préselt gyógynövények alkotják, tömörített formában. Ennek meggyújtásával, a meleg hatás, a füstgázok a pórusokon keresztül a bőr alatti kötőszövetbe jutnak, fokozzák a zsigerek vérkeringését, így fejti ki hatását az adott területen. Nagyon hatásos, ízületi gyulladásnál, reumánál, allergiánál, menstruációs panaszoknál, potencia zavaroknál, hát és derékfájdalmaknál.

Gyertyázás

Ez a szelíd népi gyógymód, számos kellemetlen, fájdalmas problémát képes enyhíteni illetve megszüntetni, mellékhatások nélkül. A test szinte bármely területén alkalmazzuk, de leggyakoribb a fülgyertyázás. E módszer jótékonyan hat a mozgásszervi panaszoknál, anyagcsere rendellenességeknél, a fül különböző megbetegedéseinél, meghűléseknél, idegesség stressz kezelésénél.